Viziló a vidámparkban-Gyárfás Endre

Nem szégyellem, nem sajnálom víziló a jó barátom

Mindig velem akar lenni, ünnep nap sem hagy pihenni.

Tegnap fülem rágta megint, ne vegyétek már szó szerint

S egyre csak azt hajtogatta, gyerünk el a vidámparkba.

Jól van mondom, megyünk máris, odavisz a vicinális. A pénztárnál váltunk jegyet, neki kilenc ember helyett

Belépünk, és szabad az út, közel már a hullámvasút. Komám nyomban belefészkel, persze külön szerelvény kell

Zúg dohog a motor egyre, nem megy fel a hullámhegyre. Átszállunk a kisautókra, csak nyolc esett darabokra Vízilovunk súlya alatt, tizenkettő épen maradt.

Majd pecázik jó horoggal, s horgán akad egy bádog hal. Táncra perdül örömébe, s belelép a medencébe.

Víz kifröccsen, hal belapul, horgász bácsi csepül, szapul.

Előttünk a pompás remek, elvarázsolt kastély mered. Míg én félek, ő nem gyáva, belép, s mozgószőnyeg várja.

Csúszik botlik, tükröt tör be, orral bukik egy gödörbe.

Hát a forgó óriás hordó? Bebújt oda is a golyhó.

Nem gondolta hogy majd szédül, s traktor húzta csak ki végül.

Ilyen az én jó barátom, nem szégyellem, nem sajnálom De akár hogy könyöröghet, vidámparkba nem megy többet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések